A jade-díszek általában a Song-dinasztia korától kezdve jelentek meg, a Ming- és Qing-dinasztia idején virágzott. Ez elsősorban a jádeérc-források bővülésének és a kézműves feldolgozási technikák fejlődésének volt köszönhető, amelyek lehetővé tették a kemény jadeérc finomabb és gyorsabb feldolgozását. A Ming-dinasztia jádedíszei viszonylag kicsik voltak, többnyire tudós tárgyak, például őszi hegyi festmények, jádehegyek, alakszobrok és kis állatok. A felhasznált jáde leginkább zöld jáde, zöldes-fehér jáde és sárga jade volt, bár más vegyes jáde anyagokat is használtak, mint például a déli jáde és a fehér márvány, de ezek művészisége és értéke nem volt olyan magas, mint a fent említett finom jade anyagok.
A Qing-dinasztia idején jelentek meg a nagyobb jade díszek, összetettebb és kifinomultabb kivitelezéssel. A Jiangnan régió (Jiangxi és Jiangsu tartomány) a legtöbb és legfinomabb jade műtárgyat gyártotta az egyszerű emberek számára. A Qing-dinasztia leghíresebb jáde{2}}faragóközpontja a szucsoui Zhuanzhu Lane volt. A Suzhou jade műtárgyak gyönyörűek és kecsesek voltak, és sok birodalmi jade kézműves származott erről a területről. A Yangzhou jade faragása merész és lendületes volt, különösen ügyes volt extra nagy, több ezer vagy akár több tízezer kilogrammnyi jádedarabok faragásához. Abban az időben a jáde műtárgyakat gyakran olyan népszerű történetek alapján készítették el, mint például a Nyolc halhatatlan átkelő a tengeren, a hosszú életet ünneplő halhatatlanok, a Qint cipelve, hogy meglátogassanak egy barátot, és a tizennyolc tudós, aki felszáll a Yingzhou-ba.
